Az MSZ-EN 1177-es szabvány a 100 cm alatti magasságoknál, a gyepet, mint ütéscsillapításra alkalmas felületet elfogadja. A gyepre mint növényre sem botanikai, sem fizikai előírások nem vonatkoznak. Az ütéscsillapító felületen nem lehetnek kő és kavicsdarabok, illetve más idegen anyagok, szilánkok.

A gyep ütéscsillapító talajnak minden esetben ápoltnak, dúsnak kell lennie. Amennyiben a gyeppel borított talaj túlságosan kilátszik, vagy a gyep nagyrészt, vagy teljesen kikopott, a felület nem képes felfogni az esés okozta hatásokat. Így a felület alkalmatlanná válik az ütéscsillapításra. A gyeppel borított esési teret különböző szegélyelemekkel lehet határolni, melynek akkor van jelentősége, ha a játszótér egyéb felületeinek anyaga a gyeptől eltérő (pl. fa, illetve kő térburkolat, zúzott kő, stb.).
A gyep ütéscsillapító talajok telepítésére, az esetek nagy részében nincs szükség, mert a terület eredetileg is gyeppel borított. Amennyiben ez nem így van, ültetéssel, illetve gyeptéglázással kell a gyep telepítését megoldani. Ez a művelet végezhető a megrendelővel való szoros együttműködés keretein belül. Az együttműködés ebben az esetben azt jelenti, hogy az elkészített alaprajzok szerint, az önkormányzatok saját erőből elkészítik a gyep talajokat, a leírtak alapján. Az együttműködés eredményeként komoly összegeket takarít meg a megrendelő, ami adott esetben plusz egy játék vásárlását is eredményezheti. A gyepes talaj telepítése történhet a játszószerek telepítése előtt és után is. Ültetés esetén egyik sem egy kényelmes, és gyors megoldás, mivel a játszószer csak a gyep talaj kialakulása után vehető használatba.
Előnye, hogy ez a legolcsóbb ütéscsillapító talaj. A legtermészetesebb hatást kelti. "Telepítése" egyszerű, kis munkaigényű.
Hátránya, hogy hosszú a telepítési idő, rendszeres, erősen igénybe vett használat esetén fenntartása lehetetlen, vagy nagyon körülményes és költséges (folyamatos gyeptéglázás). Kizárólag alacsony játékok használata mellett alkalmazható.